Szinte nincs nap, hogy ne rontanánk tárgyalási pozíciónkat az EU-val és a Valutaalappal szemben, de tegnapi zászlóégetés egy jókora sallert ér azoknak, akik még mindig úgy gondolják, a Jobbik elfogadható lehet egy demokratikus és értelmes országban. Reméljük, legalább a választópolgár tanul az esetből és, akinek ha eddig illúziói lettek volna, kikkel áll szemben, az az Unióban elfogadhatatlan viselkedés után undorral fordul el az eddig is szalonképtelen "harmadik erőtől". Reméljük, hogy azok a jobboldali polgártársaink is, akik túlzónak gondolták az eddigi támadásokat Magyarország ellen, rájönnek, hogy a veszély nem kívülről fenyeget minket. Mert gárdástul együtt sem olyan félelmetes egy szélsőségesen nacionalista párt, mint az a tudat, hogy visszaeshetünk oda, ahonnan elindultunk: a vasfüggöny mögé. Ne legyenek illúzióink: a mostani állapotunkban nem vennének fel minket. De ha már benn vagyunk abban a klubban, amelybe most is többen igyekeznek felvételt nyerni, akkor nem az a cél, hogy kikerüljünk. A cél, hogy valahogy elkerülje ez az ország a legrosszabbat: az államcsődöt és az elszigeteltséget. Az első katasztrófa szegényeinkre és középosztályunkra nézve, az utóbbi pedig katasztrófa az egész társadalomnak nem csak a jelenben, hanem a távoli jövőben is. Rá kell jönnünk, hogy ma nem Gyurcsány a legnagyobb problémája a közéletnek, hanem először is a Jobbik, amely pillanatnyi politikai érdekből a legdurvább és legalantasabb indulatokat is kész felkorbácsolni, másodszor pedig az a Fidesz, amelynek védő szárnyai alatt nőtt fel egy rasszista, homofób, erőszakra hajlamos, a nácizmussal rokonszenvező párt.
Szinte folyamatosan égünk, mióta Bajnaiék átadták a kormányrudat egy jellemtelen és nyilvánvalóan beteges észjárással rendelkező embernek. Égés, hogy Európa közepén a demokrácia álcája alatt durva és leplezetlen autokratikus berendezkedés épült ki, égés, hogy törvényeink és alaptörvényünk köszönő viszonyban sincsenek az uniós joggal, égés, hogy nincs sajtószabadság, égés, hogy képtelenek vagyunk konszolidálni gazdaságunkat egy olyan időszak után, amikor ez már megtörtént, égés, hogy állandó magyarázkodásra szorulunk, de ezek a szavak üresen konganak a tények ismeretében. Igazuk van azoknak, akik a pokolban érzik magukat, mert folyamatos az égés. És lassan, de biztosan el is ég a magyar demokrácia, üszkös hamvai pedig mementóként fognak emlékeztetni minden demokratát arra, hogy többet nem lehet félvállról venni a szélsőségeseket. Amely társaságba már régen beletartozik a Fidesz is.
