HTML

Az én Magyarországom

Friss topikok

  • vakitfed: Sokan, egyre többen nagyjából egy irányba evezünk, de mégis szétforgácsolódnak az erőink, ha nem j... (2012.12.27. 15:56) A virtuális Bajnai
  • 1.szóló: Úgy lenne teljes, ha kommentálnád az utóbbi hónap fejleményeit is... (egyesületté alakulás, szövet... (2012.10.28. 06:09) Ellenzéki körkép. A Milla

Címkék

Az én Magyarországom

Gondolataim a 21. században.

2012.10.27. 18:56 Molnár Norbert

A virtuális Bajnai

Címkék: bajnai

Mindenki ezt várta. Vagyis nem pont ezt, de az ellenzék és a kormány is egyaránt arra számított, hogy Bajnai visszatér a politikába és élére áll az ellenzéknek. Egyszerűen nem volt más alkalmas jelölt a feladatra, hogy Orbán kihívója lehessen 2014-ben. Az MSZP nem sok vizet zavart 2010 óta, az LMP is csendben leépíti magát és a sorra alakuló kis pártok inkább érdekességet, semmint valós erőt jelentenének. Az állóvizet két civil csoportosulás tudta megmozgatni: a Milla és a Szolidaritás. Ők rendszeres tüntetéseikkel aktivitást fejtettek ki, ugyan látható cél és eredmény nélkül, de legalább munkát adtak az aktivista létre vágyódó ellenzékieknek és rendszeres témát jelentettek a sajtónak. Tehát logikusnak tűnhet, hogy Bajnai velük lépett szövetségre, de valahogy ez mégsem normális. A látszólagos támogatottsága ezeknek az erőknek ugyanis nem valós. Valójában ugyanis a Milla és a Szolidaritás is az LMP-nél jóval kisebb súlyt képviselő minipártoknak felelnek meg.

Bajnai a látszatot választotta. A látszat persze fontos dolog a politikában. "Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani" - ismerjük a mondást, mégis a látszólagos erő sokkal veszélyesebb lehet Bajnaira és az ellenzéki összefogásra nézve, mint ha csupán a tisztesség látszata lenne. A politikusok nem angyalok, ezt már megszokhattuk, de hogy a civilek sem azok, ez akár komolyabb törést is eredményezhet a választópolgár lelkében. Rá fog jönni ugyanis előbb vagy utóbb, hogy az összefogás két olyan, önmaga jelentőségét erősen felnagyító és önjelölt csoportosulástól függ, akik nemrég még egymásra sem bíztak nézni. Akik eddig nem mérettettek meg a választók által, csupán programok, akciók rendezésében jeleskedtek. Akiknek sem programja, sem valós háttere nincsen. És akik elkerülhetetlen módon ismét össze fognak veszni ebben a játékban, ami kísértetiesen fog hasonlítani két civil vezető marakodására a koncért, a hatalomért.

Az MSZP sem fog másodhegedűst játszani a csapatban. Ha a látszat kedvéért elfogadnák Bajnaiék invitálását az új mozgalomba, akkor is feltételekhez fogják kötni azt. Újra csak a fentebb említett két minoritás vezetésével fogják szembetalálni magukat, akiknek el kell dönteniük, mit kezdjenek a baloldali néppárt erőivel. Olyan, náluk lényegesen tapasztaltabb politikusokkal fognak szembekerülni, akik mindenre hajlandóak lesznek csak arra nem, hogy alázatosan bekéredzkedjenek az új összefogásba. Akik tisztában vannak vele, hogy pártjuk olyan tényező, ami miatt végül Bajnainak kell stratégiát változtatnia és ha miniszterelnök-jelölt akar lenni, akkor úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek.

Bajnai tehát véleményem szerint hibásan döntött. A látszat erők helyett a valódiakkal kellett volna összefognia, legelőször is az MSZP-vel, de a legtisztább az lett volna, ha önálló kampányt indít. A Haza és Haladás, mint egyesület és mozgalom, kiváló alap lehetett volna. A szakértelem nyilvánvalóan látszik, az ellenzéki csoportok pedig csak arra vártak, hogy követhessék és csatlakozhassanak hozzá. Semmilyen formában sem volt szükséges a két civil mozgalommal elindítani a kampányt. Ők maguk csatlakoztak volna, önként és indították volna meg - elsősorban a Szolidaritás - az országos kampányokat. Ehhez lehetett volna stratégiát kidolgozni. Ráadásul van még idő kiépíteni olyan országos hálózatot, ami képes lehet 2014-ben a mozgósításra. Ehhez a demokratikus pártok többsége is szívesen adná a maga részét.

Most tehát van egy felemás indulásunk. Egy nagyon várt megváltó, akit már-már idealizál az ellenzék egy része, alapjában véve törékeny kapcsolat, de még ezt megspékelni két, erősen ambivalens érzéseket keltő erővel, nagyon kétségessé teszi a 2014-es győzelmet. Mert ugyan nem lehetetlen Orbánt megverni, de nem is lesz könnyű. Csak a legjobbnak sikerül. Bajnai maga is egyelőre a virtuális térben mozog igazán, ott ahonnan a Milla is kinőtt, a messiás-szerepet vállalta el, akármennyire is mást kommunikál, támogatása sokkal inkább egy szerep, amibe belekényszerült, mintsem valódi, kiérlelt politikai imázs. Nehéz dolga lesz 2014-ig és nem könnyítette meg magának.

1 komment · 1 trackback

2012.09.30. 12:48 Molnár Norbert

Ellenzéki körkép. A Milla

Címkék: milla

egymillioan2-d0001106c206b995bb23f-d00012BB40952517dde36.jpgSorozatom első részében egy, a magyar politikai életben 2010 végéig nem ismert ellenzéki csoportot mutatok be. A Milla több szempontból is különleges, újszerű. Az első olyan, általános ismertséget szerzett politikai csoport, amely a Facebookon alakult. Népszerűsége megalakulása környékén volt a legnagyobb. Pár nap alatt lett több tízezer támogatója, de a mai napig nem alakult át kézzelfogható szervezetté, "munkásai" csendben teszik a dolgukat, csak egy-egy megnyilatkozás után vagy a rendszeressé vált tüntetéseken ismerhetőek fel. Politikai ambíciói homályosak, némelyek azt is megkérdőjelezik, hogy valódi szervezetről lenne szó és nem csak egy, a közösségi oldal által "felturbózott" baráti társaságról.

1 komment · 1 trackback

2012.01.15. 21:10 Molnár Norbert

Égés

Címkék: égés

Szinte nincs nap, hogy ne rontanánk tárgyalási pozíciónkat az EU-val és a Valutaalappal szemben, de tegnapi zászlóégetés egy jókora sallert ér azoknak, akik még mindig úgy gondolják, a Jobbik elfogadható lehet egy demokratikus és értelmes országban. Reméljük, legalább a választópolgár tanul az esetből és, akinek ha eddig illúziói lettek volna, kikkel áll szemben, az az Unióban elfogadhatatlan viselkedés után undorral fordul el az eddig is szalonképtelen "harmadik erőtől". Reméljük, hogy azok a jobboldali polgártársaink is, akik túlzónak gondolták az eddigi támadásokat Magyarország ellen, rájönnek, hogy a veszély nem kívülről fenyeget minket. Mert gárdástul együtt sem olyan félelmetes egy szélsőségesen nacionalista párt, mint az a tudat, hogy visszaeshetünk oda, ahonnan elindultunk: a vasfüggöny mögé. Ne legyenek illúzióink: a mostani állapotunkban nem vennének fel minket. De ha már benn vagyunk abban a klubban, amelybe most is többen igyekeznek felvételt nyerni, akkor nem az a cél, hogy kikerüljünk. A cél, hogy valahogy elkerülje ez az ország a legrosszabbat: az államcsődöt és az elszigeteltséget. Az első katasztrófa szegényeinkre és középosztályunkra nézve, az utóbbi pedig katasztrófa az egész társadalomnak nem csak a jelenben, hanem a távoli jövőben is. Rá kell jönnünk, hogy ma nem Gyurcsány a legnagyobb problémája a közéletnek, hanem először is a Jobbik, amely pillanatnyi politikai érdekből a legdurvább és legalantasabb indulatokat is kész felkorbácsolni, másodszor pedig az a Fidesz, amelynek védő szárnyai alatt nőtt fel egy rasszista, homofób, erőszakra hajlamos, a nácizmussal rokonszenvező párt. 

Szinte folyamatosan égünk, mióta Bajnaiék átadták a kormányrudat egy jellemtelen és nyilvánvalóan beteges észjárással rendelkező embernek. Égés, hogy Európa közepén a demokrácia álcája alatt durva és leplezetlen autokratikus berendezkedés épült ki, égés, hogy törvényeink és alaptörvényünk köszönő viszonyban sincsenek az uniós joggal, égés, hogy nincs sajtószabadság, égés, hogy képtelenek vagyunk konszolidálni gazdaságunkat egy olyan időszak után, amikor ez már megtörtént, égés, hogy állandó magyarázkodásra szorulunk, de ezek a szavak üresen konganak a tények ismeretében. Igazuk van azoknak, akik a pokolban érzik magukat, mert folyamatos az égés. És lassan, de biztosan el is ég a magyar demokrácia, üszkös hamvai pedig mementóként fognak emlékeztetni minden demokratát arra, hogy többet nem lehet félvállról venni a szélsőségeseket. Amely társaságba már régen beletartozik a Fidesz is.

Szólj hozzá!